Mutasd be magad pár mondatban. Hol tanultál? Hogy indult be a karriered?

Sziasztok! Szász Zsófi vagyok, 10 éve élek Budapesten, 3 éve rajzolok.

2009-ben diplomáztam rendezvényszervező szakon, majd 6 évet töltöttem a filmszakmában, mint rendezőasszisztens és vágó, mindezt befejezett filmes iskola nélkül, kávé főző kislányként kezdve, gyakorlatban megtanulva a szakmát. Majd volt egy filmsorozat amiben nagyon sok munkát beletettünk, de sajnos mégsem érte el a várt elismerést, itt egy kicsit megcsömörlöttem az egésztől. Nehéz dolog filmet csinálni, nagyon sok ember összehangolt munkája kell hozzá, az én lelkem pedig nem bírja jól, ha nem olyan lesz a végeredmény amilyet elképzeltem és mindez olyan dolgokon múlik, amit én nem tudok irányítani.

Ebben a lemondó állapotomban láttam meg instagramon egy lány rajzait amik felkapcsoltak bennem egy rég lekapcsolt kapcsolót, hogy „ezt én is meg tudom csinálni”.

Gyerekkoromtól kezdve mindenhol én voltam a „kreatív fura” de soha nem foglalkoztam vele komolyabban. Egy olyan közegben nőttem fel ahol a művészet és a művészlét egy fentebb való valami, nem olyan dolog amivé lehet válni, hanem aminek születni kell.

Művészeti iskolába, képzésre soha nem jártam, magamtól jövök rá, hogy nekem mi passzol, mi az ami jól megy, mi az amiben fejlődni szeretnék és mi az ami bár nagyon tetszik, de ahhoz egy másik élet kellene, hogy igazán menjen.

Jelenleg min dolgozol?

Tavaly vége lett az inktobernek, a második Jótett Vásárunkat is megtartottuk, forgattam is még november közepén, így egy kicsit most szeretném, hogy leérjenek a dolgok, mindenből levonnám a tanulságokat és utána az új tervekre szeretnék koncentrálni.

Milyen kollekciót tervezel a jövőben? Milyen tervek vannak a fejedben?

Most nagyon sok dolgot tervezek megváltoztatni a szaszsofi brandben. Mivel már 3 éve csinálom ezt kialakult egy kép bennem, hogy mit érdemes és mit nem. Eddig nagyon sok boltban kint voltak a termékeim, amit most kettőre redukáltam. (@youniqstore és @szimpladesignshop) Sok olyan dolgot gyártattam eddig amit sokan csinálnak, ezen is változtatni szeretnék és új termékekkel jelentkezni, sok réginek pedig leállítani a gyártását.
Nagyon tervezem az urbanmandala sorozat második részét ami vagy még öt, budapestmandala lesz vagy egy vidéki várost választok. Az első sorozat nyomatai pedig innentől csak nálatok (@netrpinter) lesz kapható.
Sok olyan cég van akikkel szívesen dolgoznék együtt, őket fel fogom hamarosan keresni de nyitott vagyok az új felkérésekre is, illetve nagyon szeretnék egy igazán jó művészeti menedzserrel elkezdeni együtt dolgozni.

Mi inspirál a mindennapokban?

Nem vagyok a hét minden napján a nap minden ébren töltött órájában szuper-ispirált és hiper-ihletett. Ez is egy munka. Egy olyan munka amit nagyon szeretek csinálni, de vannak hátoldalai. Mindenki belőlem szeretne egy darabot amit nagyon szívesen adok is de én is véges vagyok. Ennek az egész művészet dolognak, ha szabadúszóként csinálod, néha köze nincs a művészethez, marketingen gondolkodsz, ügyeket intézel, befizetsz, szerződsz, egyeztetsz.
Igazából nagyon szeretnék csak az alkotásra koncentrálni egy nagybelmagasságú tetőtéri, sokablakos műteremlakásban, és akkor gondolkodhatnék, hogy a reggeli kávé a madárcsicsergés a bérházak teteje vagy a szmogréteg a város felett ihlet-e meg jobban, de ehhez még nagyon sokat kell tennem.

Az Inktobert hogyan élted meg? Hogy jött az ötlet, hogy végig csinálod? Milyen tapasztalattal zártad ezt a hónapot?

Az inktober egy olyan világszintű kihívás instagramon ahova bárki beszállhat, nem csak „hivatalos” művészek, nincs díjazás, se sorrend, csak az alkotások. Jake Parker, amerikai illusztrátor találta ki pár éve, ő is adja meg a listát még szeptemberben, mely témákhoz kapcsolódva kell október minden napján egy-egy rajzzal kijönni. Eredetileg csak tintarajzok, fekete fehér képek kézzel készített képek számítottak, mára ez kicsit hígult, én tartottam magam az eredeti elképzeléshez és csak tűfilcekkel dolgoztam.

Olyan témákat választottam amiben úgy érzem, hogy otthon vagyok, kísérletezgetésre nem nagyon volt most lehetőség. Elfáradtam a végére, de úgy érzem segített a stílusom csiszolásában, jobban bevésődtek technikák, minták, elemek.

Igazából nem saját ötlet volt, egy kollegina kérdezett rá, hogy ugye csinálni fogom. Addig is nagyon tetszett a kezdeményezés és szemeztem vele már egy ideje, de nem ugrottam volna bele, mert túl részletesnek éreztem a stílusom, hogy naponta mást rajzoljak. Végül is abban maradtunk, hogy a méret viszont nincs megadva az inktoberben csak a téma, szóval ha sokkal kisebben dolgozok mint szoktam akkor beleférhet, és végül sikerült is befejeznem.

A stílusodat hogyan fogalmaznád meg 2-3 mondatban?

Nem tudom vannak-e erre rendes magyar kifejezések de a „lineart” és a „zentagle” ami nagyon közel áll hozzám. Olyan összetett apró mintákat használó rajzok amik közelről és messziről nézve is mást adnak. Igazából sokat kísérletezek, van hogy festek is a képekben, van, hogy csak rajzolok, de a részletesség mindig megmarad.
Többen kegyesen megajándékoztak már a „szászsófis” jelzővel, amit örömmel használnék tovább én is ha nem érezném kicsit túlzónak.

Mi volt a kedvenc felkérésed?

Azokat szeretem a legjobban amikor kézzel rajzolhatok tárgyakra. Amikor közém és a rajz közé már beékelődik egy elektronikus eszköz ott már nem érzem a teljes kontrolt és az kicsit frusztrál.
Idén az Ecohunt szervezésében kitalált Careneval jótékonysági aukcióra készített őz szobor – aka Őzi – volt a nagy kedvencem, aki szuper új gazdára is talált az árverésen, aminek bevétele több gyerekeket segítő alapítványnak ment. Azóta shortlistes is lett az Arthungry idei mustráján, szóval úgy tűnik mások is szeretik.

Mi volt a legnagyobb kihívás az elmúlt években?

Mai napig nem hagytam abba a filmezést. Ketten viszünk egy kis filmgyártó céget egy producer-rendező ismerősömmel, ott leginkább gyártásvezetési feladataim vannak, amelyek nagyon másik részét használják az agyamnak, mint a rajzolás. Az elején nagyon élveztem, hogy két ennyire különböző dolgot tudok csinálni, de mostanában kezd kicsit terhes lenni, és úgy érzem döntenem kell melyiket csinálom tovább. Igazából az évek alatt már többször bejelentettem, hogy kész, abba hagyom a filmezést, mégis minden, nem is tudom 3. projektet elvállalom, mert szeretem csinálni , de szerintem most tényleg abba fogom hagyni. Egy ideig.

Az is egy nagy falat volt amikor az Alexandra könyvesház felkért a boltjaik és a kirakataik helyrepofozására a tulajdonosváltás után. Sok szuper öltet született az ott töltött másfél évem alatt, de sajnos csak igen kevés tudott megvalósulni.

Mi volt a legnagyobb elismerés amit kaptál? És miért pont az?

Ez nagyon kettős, mert ami a külvilág felé nagyot ment az a Trónok Harcás őrület volt amikor egy barátnőm – aki öltöztetőként dolgozott a 7.évadban – vitt ki a színészeknek ajándékokat amin az én grafikáim voltak. Az szuper érzés volt, hogy fotózkodtak vele, hogy kirakhattam a képeket social médiára, de azok a likeok inkább a színészeknek szóltak mint az alkotásnak. Nagyon-nagyon örültem neki, sok szuper dolgot hozott és borzasztó hálás vagyok, hogy Cynthia (@simplycynthi) úgy gondolta, hogy megkér, csináljak nekik valamit, de inkább jókor voltam jó helyen.

Amire nagyon büszke vagyok most, az a Jótett Vásár, amit már második alkalommal rendeztünk meg októberben. Ezt egy fúziós art marketnek találtuk ki még év elején Bíró Eszti (@sztuugraphic) használt ruha problémájából kiindulva. Igazán vicces az egészben hogy a vásár előtt se Esztit se az árusokat nem ismertem személyesen, csak instán láttam, hogy mit csinálnak.
Szóval a Jótett Vásár egy nagyon összetett kis szerelemgyerek. Olyan magyar grafikusokat hívunk meg, akik még karrierük elején járnak, de van már eladható termékük és kiforrott stílusuk. A művészek hozzák a saját már nem használt ruháikat is, így van az egésznek egy garázsvásár jellege is. A Vásár összbevételéből felajánlunk egy részt egy előre kiválasztott alapítványnak, akik tehetséggondozással foglalkoznak. Végül a megmaradt ruhákat is felajánljuk a rászorulóknak, szóval az egész egy ilyen nagyon pozitív, többszörösen jótékony kezdeményezés. Mindkét vásáron szuper jó volt a hangulat az árusok között nem hogy rivalizálás nincs, de együttműködések alakulnak ki, mindenki szupercuki, nagyon fel tudnak tölteni energiával.
Az, hogy ez az egész működik, hogy az árusok és a közönség is szeretni, jönnek, vesznek mindenféléket, mosolygós mindenki, mondják, hogy milyen szuper ötlet és milyen jó a hangulat az nekem az igazi elismerés ebben.

És csak megjegyzésként, tökre örülök, hogy használják az emberek a #rajzolovagyok hashteget, és gyűlnek a szuper alkotások a magyar rajzolóktól egy helyre.

Kik a kedvenc művészeid?

Faye Halliday, (@fayehallidayart) az aki a kezdetektől a legnagyobb inspiráció számomra. Nem csak az alkotásai hanem maga az egész lénye áraszt úgy nyugalmat, hogy közben mégis nagyon impulzív. Gyerekkorom óta nagyon tetszenek Szász Endre vonalgrafikái. Sokáig nem is tudtam a névrokonságról, édesanyámnak van egy női arcot ábrázoló grafikás Hollóházi tányérja tőle és az valahogy egész kiskoromtól kezdve vonzott. Mindenképp megemlíteném még Giuseppe Arcimboldot és Hieronymus Boscht, akik olyan részletességgel és fantáziavilággal dolgoztak, ami egészen csodálatos.

Mit gondolsz a jelenlegi magyar művész/grafikai piacról? És ezen belül a másolásról?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert mindenkinek kicsit máshol van a lélektani határa, hogy mi a másolás és mi a – nagyon kegyes szóval illetett -, inspiráció és mi az egyértelmű lopás. Napjainkban ez, hogy tényleg csak globális trendekről beszélhetünk még nehezebb. Kapásból tudok több olyan alkotót mondani – új-zélandit, mexikóit, thait, kanadait és több magyart is – akivel nagyon hasonló dolgokat csinálunk, de szerintem ez az, amit stílusnak nevezhetünk. Biztos vagyok benne, hogy voltak rivalizálások a kubisták között is hogy, ki ábrázolta először úgy azt a jobb szemet ahogy. De ez valahol normális és még talán építő is tud lenni, talán még  egy egészséges versenyhelyzetet is szülhet.
Az, ami nekem nagy keresztem az a szellemi tulajdon lopása. Az internet térhódításának tudható be, hogy három klikkeléssel az ember előtt ott van annyi kép, amennyit egy műkedvelő az 1900-as években egész élete alatt nem látott összesen, és bizony a képek jobb alsó sarkában nincs mindig ott az alkotó aláírása. Mert elrontaná az összhatást, mert nem illik oda, mert az alkotó nem szeretné odatenni bármilyen ok is legyen az, hogy nincs ott, azt a képet, fotót, rajzot valaki megcsinálta. Nincs a művészek billentyűzetén sem „csinálj valami szépet” gomb. Azt valaki kitalálta, megalkotta, felrakta a netre és ami szuper az internetben, hogy tértől és időtől teljesen független az egyben a rettenetes is.
Nincs jobb marketing lehetőséged ma, mint a közösségi média, ahová felpakolgatod a dolgaid és még örülsz is neki ha megosztják mert terjedsz és egy ideig követni is tudod, de utána elveszted és soha nem fogod tudni meddig jut, ki fogja használni. Nagyon nehéz ez, mert levízjelezheted a munkáid, de akkor az élvezeti értékét veszti el egy kép, vagy írogathatsz emaileket ha találsz valakit aki jogtalanul használja a képed de igazából eszköztelen vagy.
Nagyon szeretnék hinni abban, hogy ha sokan sok helyen elmondjuk, akkor tudatosul az emberek fejében, hogy egy rajzot a netről letölteni és sajátként árulni ugyanolyan lopás mintha elkötsz egy biciklit a körútról és eladod. Attól, hogy nincs fizikai termék a kezedben, még elloptad az alkotótól a képét és te szerzel belőle pénzt ez nem lehet kifogás. A havi fizudat is a számládra kapod és sokszor kártyával fizetsz mégis ott az étel a hűtőben, pedig egy forint nem volt fizikai valójában a kezedben.

Mi a top 3 zeneszámod mostanában, amit rajzolás közben on-repeat tudnál hallgatni?

Igazából fogalmam sincs. Elővehetném a Spotifyt biztos ki tudná listázni, de vagy nem hallgatok zenét vagy valami tucctucc techno meg fejhallgatón a fülembe. Mindenképp olyan kell, amiben nincs szöveg és elég monoton ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmemet.

Mit szeretsz Budapestben?

Nekem nagyon szép a város és pont ideális a mérete. A belvárosban igazából nincsenek távolságok, mégsem nem futsz össze úton útfélen ismerőssel, de max fél órát kell utaznod ha mégis szeretnél. Szeretem a ritmusát, hogy reggel beszívja a levegőt, este kifújja, hogy van amikor majdnem üres és van amikor pont televan. Olyan nekem mint egy öreg hölgy aki bár szebb napokat is élt már meg, mégis megmarad a tartása, bármennyire is nem bánunk vele olykor kegyesen, nyitott a változásokra, és befogad. Legalábbis engem úgy érzem befogadott.

Ha bárhova költözhetnél hova mennél?

Elég kevés helyen jártam még a világban de nagyon el tudom képzelni magam New Yorkban.

Ha bármit tehetnél/írhatnál egy óriásplakátra mi lenne az?  (amivel kiplakátolnák az egész országot?)

Baromi sablonos leszek de fehér háttéren fekete nagyon minimal betűtípussal annyit, hogy „elmúlik” Szerintem valaki már ARC-on meg is csinálta.

Kedvenc film? Miért?

Amikor kiderül, hogy az ember a filmszakmában dolgozott, vagy dolgozik, mindig valami nagyon nagy erejű klasszikus alkotást várnak az emberek, mint mondjuk Az Élet csodaszép vagy a Casablanca vagy a Keresztapa vagy nem is tudom, mondjuk a Ponyvaregény. Ezek természetesen mind nagyon fontos filmek, de én legtöbbször a Szaffi című magyar animációt szoktam mondani, mert egészen csodálatos a világa, a karakterei, a grafikája. Az egyszerű történetmesélése, a főhős kitartása, minden iskolapélda szerűen működik, úgy hogy közben magával ragad és örülsz és sírsz a karakterekkel, sokadjára is.

Hogyan képzeled magad 5 év múlva?

5 év múlva 36 éves leszek.
Látok magam előtt egy magas nőt, vállig érő szőkés hullámos hajjal, sötétebb vajszínű hosszú átmeneti kabátban, farmerben, sportcipőben, tacskóval. A nő elengedte a legtöbb szorongását, magabiztosan közeledik az ügynökség felé, akivel az éppen aktuális felkérésén dolgozik. Útközben megáll egy pillanatra egy belvárosi tűzfalon elmélázik, hogy basszus de jó, hogy még mindig nem kezdett el lejönni a festék a képről amit pár éve festett. Útközben megcsörren a telefonja, a képernyőn megjelenik a férje és a kisfia fotója, felveszi a telefont, a férj közli, hogy megjött a visszaigazolás a francia fogadó partnertől, hogy várják a családot is a felajánlott művészlakásban a féléves projekt ideje alatt a jövő év elején.
És majd meglátjuk öt év múlva ez a nő én leszek-e.

Árulj el magadról egy meglepő fun fact-et.

Feszült leszek, ha nincs otthon mazsola.

Villámkérdések

Buda v Pest?

Pest, azon belül is a belső 6. és 7. kerület. Amikor 10 éve felköltöztem Budapestre, itt laktam az első 2 évben, most is ide tervezünk visszaköltözni. Nekem a régi bérházak a szűk utcák a pici parkok igazából Budapest.

Reggel ember vagy éjszakai bagoly?

Reggel. Valahol akkor volt a váltás, amikor eldöntöttem, hogy grafikával akarok foglalkozni. Addig volt egy kényszerített ritmusa az életemnek, hogy reggel felkelsz, elmész dolgozni, lenyomod a napot, hazamész. Ez ha motivált leszel akkor megváltozik, akkor reggel kelni akarsz mert vannak ötleteid. Aztán néha nincsenek, de a reggelt megszerettem.

Cica vagy kutya?

Cica. Aztán kutya. Soha nem tartottam még lakásban állatot, de mindenképp szeretnék, csak nem érzem még magam késznek rá. Aztán lehet, túlaggódom és kialakulna a kapcsolatunk.

Otthon vagy a városban?

Otthon. Ha igazi otthon, nem csak egy lakás ahol éppen élek akkor nagyon nehezen lehet kirobbantani.

Tea vagy kávé?

Kávé. Nem is tudom…finomabb?